HATÁRTALANUL KIRÁNDULÁS 2021

Kedden a hajnali 5 órakor kezdtük meg utazásunkat. A kora délutáni órákban érkeztünk Nagyváradra, ahol megnéztük a barokk stílusban épült Püspöki Palotábában található kiállítást, majd a gazdag díszítésű Székesegyházat. Ezt követően folytattuk utunkat Kolozsvár irányába. Útközben, a történelmi Erdély határánál, Királyhágón pár percre megálltunk fotózkodni.
Kolozsvár Hunyadi Mátyás szülővárosa, a főtéren tett séta során körbejártuk Szent Mihály templomot, mely Erdély legmagasabb temploma és Mátyás király szobrát is. Egy kis kitérőt tettünk a Farkas utcai református temploma is. Ennek érdekessége, hogy Bethlen Gábor adományozta a reformátusoknak és itt található a legnagyobb magyar címergyűjtemény.
A városnéző sétánkat követően szállásunkra utaztunk, ahol finom vacsora után kipihentük az első nap fáradalmait.
Szerdán Torda volt az első állomásunk, ahol ellátogattunk a sóbányába. Nagyon nagy élmény volt a harang alakú tárnába bejutni és ott megismerkedni a sóbányászat történetével. Többen még a csónakázást is kipróbálták.
Marosvásárhely felé vettük az irányt, mely Erdély legnagyobb magyar közösségének városa. A szép városközpontban található a Városháza mellett a Kultúrpalota, melynek gyönyörű festett üvegablakai ámulatba ejtettek bennünket, betekintettünk a tükörterembe és a hangversenyterembe is. A városnéző sétát követően Segesvárra indultunk, mely az UNESCO világörökséglistáján szereplő szász település, itt található Erdély legfestőibb középkori várnegyede. A Várhegyre 172 fokból álló fedett diáklépcsőn jutottunk fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környékre és itt áll az evangélikus Vártemplom.  Segesvár történelmi központjában a vár főbejáratánál az egykori vártornyok közül az Óratorony még ma is áll.
Korondi szállásunk felé haladva meglátogattuk a fehéregyházi Petőfi-szobrot és a honvédek obeliszkjét. Itt látták utoljára Petőfi Sándort az 1848-49-es szabadságharcban.
Csütörtökön Farkaslakán a Tamási Áron emlékműnél tettünk látogatást, melynek kövébe az író műveinek szereplői vannak megjelenítve. 2 cserfa alatt temették el saját kérésére, ott a síremléke is. Erdély természeti szépségeivel is ezen a napon ismerkedtünk meg testközelből. Szejkefürdőn át vezetett az utunk tovább. Itt elénk tárult a székelykapuk sora, melyen át vezet az út Orbán Balázs síremlékéhez. A
Székelyföld legszebb szurdoka, a Békás szoros ámulatba ejtő sziklafalai között sétáltunk, majd a Gyilkos tó partján, mely Erdély legszebb torlasztava. Nagyon érdekes hangulatot árasztanak a vízből kiemelkedő fatörzsek csonkjai. A közeli domboldalon egy üvegfallal körbevett kilátóból a tó fölé magasodhatunk és onnan gyönyörködhetünk a kilátásban.
Péntekre az idő egy kicsit elromlott. Délelőtt egy részét Korondon töltöttük, ahol először a székelykapu történetét hallgathattunk meg, majd a népművészet remekeit áruló üzletekben vásároltunk. Mindenki talált kedvére való ajándékot a kerámiákat és népviseleteket felvonultató árusoknál. A vásárlást követően Szovátára indultunk tovább, mely heliotermikus taváról, a Medve tóról híres. A nagy sókocentrációjú tó vizére lencseszerűen terül el a tóba folyó patak édesvize, mely lencsét képezve összegyűjti a napsugarakat. Ennek eredményeként melegszik a tó vize az alsóbb rétegektől felfelé.
Szovátáról Torockóra utaztunk tovább. A település Székelykő és az Ordaskő sziklái által közbezárt katlanban fekszik. A Székelykő miatt itt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le. Jellegzetes házai között sétálva mintha a múltba térnénk vissza. Torockóról tranzitszállásunkra indultunk.
Szombaton a finom reggeli után megkezdődött a hosszú hazautazás. Mielőtt azonban búcsút intettünk volna végleg Erdélynek, az utolsó állomásunkon, Körösfőn a gyönyörű református templomot barangoltuk be, mely Kalotaszeg egyik leglátványosabb temploma. jellegzetessége a kazettás mennyezet, melynek elemei egytől egyig különbözőek. A templom újjáépítést és bővítést követően nyerte el mai formáját. A falakon körben megjelennek a Jelentős még orgonája és az a török szőttes, mely II. Rákóczi György ajándéka volt.
Olyan élményeket gyűjtöttünk az 5 nap során Erdély magyar vonatkozású vidékein, melyet soha nem felejtünk. Mindannyian bízunk abban, hogy valamikor a jövőben még visszatérhetünk erre a gyönyörű kincseket rejtegető vidékre.